Főorvos úr, kérem...
Amennyiben a megfelelő ember megtalálásánál a cél az, hogy az kapja meg a titulust, aki igazán megérdemli (és nem az ismeretség vagy a pénz dönt)
és csupán az számít, hogy szakmailag a legmegfelelőbbet találják meg, aki bizonyította a rátermettségét és rendelkezik a megfelelő szakmai tudással...
és még, ha nem is dán és nem is a dán az anyanyelve, de bebizonyította, hogy mindent megtesz erején felül is, hogy mindig kicsit javítson rajta....
ráadásul rendelkezik azzal a képességgel, hogy gyorsan átlátja a veszélyhelyzeteket és pánik nélkül gyors és pontos, szakmailag tökéletes döntéseket hoz és felvállalja őket...
aki számára az a fontos, hogy mindig mindent jobban oldjon meg és találjon újabb és újabb megoldásokat, hogy legközelebb még tökéletesebb legyen....
és akinek a családján kívül a traumatológia élete nagy szerelme...
akkor nem kérdés, hogy számos jelölt ellenében is a legtökéletesebb jelölt a trauma szektorért felelős főorvosi pozíciójára: APA.
A régió feladata már csak annyi maradt, hogy kitalálja a módját annak, hogy hogyan valósulhat meg mindez, hiszen Apa csak 3,5 éve dolgozik Dániában...ami ugye pont 1,5 évvel kevesebb, mint a törvényileg előírt 5 év.....
De immár hivatalosan is megérkezett az értesítés és a kórházban is kihirdették:
2019. január 1-től Apa a traumatológia részlegvezető főorvosa....
A képet még anno 2016-ban Viborgban a Múzeumban készítettem, a kiköltözésünk után néhány hónappal, amikor még fel sem merült bennünk a gondolat, hogy ez bármikor is aktuális lenne, hiszen a pozíció nem automatikus.......sőt....
(A fenti mondatok, amikkel Apát jellemeztem, nem saját gondolatok, a korábbi munkahelyeiről kapott ajánlólevelek rövidített változatai.)